A lenyugvó nap hatalmas korongja vörösen izzott az óceán fölött. Az aranyhíd szinte egészen a lábukig ért. XR7 és XR9 volt a szindikátus két legrégebbi tagja, őket még maguk a teremtők hozták létre, sebesen suhanó évezredekkel azelőtt. Az ő emlékezetük tárolta a legtöbb információt a régmúltról, a Teremtőről, az Emberekről,Bővebben
Csendesen pislákolt a fáklya lángja Kheora kezében. Hosszú, fehér földig érő ruhájában akár szellemnek is nézhették volna, már ha lett volna rajta kívül bárki is a Holtak Csarnokában. A Holtak Csarnoka gigantikus föld alatti terem volt, fekete gránitlapok sorakoztak katonás rendben egymás mellett ameddig csak a szem ellátott. A gránitlapokonBővebben
Hideg őszi reggel volt, dér fedte a megdermedt tájat. A nap fénye meg-meg csillant a bokrok ágain és rügyein. Csend volt, végtelen csend és nyugalom, csak a léptei ropogása visszhangzott szerte a tájon. Fülében hallotta szíve lüktetését, érezte ahogy a csípős, friss levegő utat tör magának az orrán és légcsövénBővebben
Barnuló, száraz levelet sodor a szél, Lágyan simogat a nyárutó fénye. Múltba révedek, s elvakít a Perseidák fénye. Volt mikor mohón vágytam a holnapot, S izgatott a nyár oly sok szép reménye. Szemem a holnapra szegeztem, mit nekem tavasz pompája, éke. Vágyaim mint keselyűk mardossák szívemet, S én megkötve, reszketve,Bővebben
