Fókuszpont

Fókuszpont Nézőpont

Sokáig mélyen él bennünk a hit, hogy mások vagyunk, különbek, vagy rosszabbak mint mindenki más. Magányunkat magas falakkal zárja körbe a meg nem értettség. Mélyen belül fáj, hogy nem értenek meg és mi sem értünk meg másokat. Még a legszebb pillanatokat is beárnyékolja egy szürke felhő, a bennünk kavargó ezernyi gondolat. Aztán egy szép napon […]

Végtelen vizek felett

Végtelen vizek felett Végtelen vizek felett

A végtelen vizek felett, betöltve az időt s teret, fehér ködként szétterülve, őstengerben megfürödve, csupa öröm, csupa kellem, fürödtek a fénytengerben.   Csicseregve, duruzsolva, boldogságtól sóhajtozva, egymást fénnyel átölelve, végtelenből végtelenbe, gondolatnak sólyomszárnyán, szökkentek nagy szerelembe.   Alattuk az ősi tenger, telve vággyal, félelemmel, egyre csábít lent a mélység, feneketlen mély sötétség, “mi lenne ha együtt, játszva, […]

Sötét álom

Sötét álom tört rám ma éjjelSzéttörni ezer szép álomképet.A tegnapi boldog izgalomHelyébe komor bánat lépett. Állmomban színes napsütésbenRagyogón repültek emlékképek.De az ébredés keserű ízévelVéget vetett e képzelgésnek. Múlt és jövő kart karba öltveNéma tanúi e szenvedésnek.Bárhová sodorja sorsom hajóm,Álmaim boldogan elkísérnek.

Győzni születtem

Szolgálni jöttek ők e Földre,életük nem harsány csillogás.Meghitt melegségben élve,életük boldog odaadás. Mit lehetett mind elvették tőlük,szívükben csak hit, remény maradt.S ha maradt is szép emlékük,az élet elszaladt. Nekem más erők építik testem,igázni jöttem fényes házakat.Az élő lelkiismeret lettem,építni új gyarmatokat. Üszkös romhalom mögöttem,előttem jajgó fájdalom.Vagyok, ki győzni születtem,szívemben nincsen irgalom.

Az életről

Az élet túl rövid, hogy ne ragadjunk meg minden alkalmat a boldogságra. Túl rövid és értékes, hogy ne a szeretet legyen minden cselekedetünk oka és okozata. S ha talán van bármi értelme, az nem más mint maga az ÉLET. Mely maga az ellentmondás. A mélység és magasság násza. Ahol minden egyes csúcs utat nyit a […]

Scroll to Top