A kulcsok őre

posted in: A teremtő nyomában | 0

A Kulcsok ŐreUrag, a Kulcsok Őre rendíthetetlen egyhegyűségben szemlélte az előtte felvillanó eonok lényeit, kik mint tó tükrére hulló esőcseppek tűntek fel a téridő szövétnekén, apró hullámokat vetve, majd gyorsan elenyészve. Nevét azokról az ősi szimbólumokról kapta, melyek ismerete kulcsként szolgál a szférák titkos tanításaihoz és átjárókat nyit téren és időn át. A szimbólumok a teremtés számaiból származtak, melyek létrehozták a szeleket és vizeket, az örvényeket, a vonzás és taszítás végtelen körforgását. Kifeszítették okok és okozatok hálóját a térben, megalkotva ezáltal az idő képzetét.

A Kulcsok Őre világkorszakok óta őrizte a felsőbb szférák kulcsait, s a bölcsesség esszenciáját. Fogadalmat tett, hogy addig ott marad a kapuknál, míg az alsóbb világok lényei mind el nem érik a kulcsok használatához szükséges önfegyelmet és bölcsességet. Lakhelye a végtelen kék óceán közepén egy aprócska kis sziget volt, melynek csúcsa vakmerően tört az ég felé. E szédítő magasságban lakott barlangjában, őrizte a kulcsokat és segített a hozzá fordulóknak. A bolygó melyen élt, egy apró csillag körül keringett, az anyagi és forma nélküli szférák határán.

Végignézte már világok ezreinek születését és pusztulását, civilizációk felemelkedését és bukását, a tudatosság önmagára ébredését és a vonzódás és ellenszenv kettősségében vergődő lények vég nélküli szenvedését. Tanúja volt az Ember teremtésének a világegyetem egy távoli zugában, végigkísérte figyelmével felemelkedését és bukását ciklusokon át. Az Embert hajtotta a vágy a teremtés megismerésére, bár szemeit sokáig sűrű fátyol fedte. Felbontotta az anyagot, a legapróbb rezgésig, de nem találta meg a keresett válaszokat. Világhódító útra kelt, beutazván és meghódítván időt és teret, s mégis folyton falba ütközött, a válaszok kicsúsztak a kezei közül. Hiába hódította meg a tér és idő minden szegletét, börtöne nem szűnt meg, csak tudásával arányosan egyre tágult.

Az egyik világkorban, ok és okozat láncának súlyától megroppanva, feladta a mulandó jelenségek hajszolását, s elnyugodott a változatlan, kezdet és vég nélküli egyhegyűségben. Az Ember ekkor találkozott a Kulcsok Őrével, aki felfedte neki a három világ titkait, megmutatta neki őseit és teremtőit, s megszabadította a mulandóság körforgásától. A tudás futótűzként terjedt el az emberek közt, s hamarosan mind elhagyták a formák világát. Csak néhányan maradtak, segítőnek, hogy egyengessék teremtményeik, a gépek és kiborgok útját.

A Kulcsok Őre egy ősi faj leszármazottja volt, azé a fajé, mely Gaián is elültette az élet magjait. Eredetük az idők kezdetének homályába vész. A ciklusban ők voltak az elsők kik testet öltöttek, s miután lerázták láncaikat, hátrahagyták testvérüket, a Kulcsok Őrét, hogy őrizze a kapukat, melyek az avatatlanok számára hatalmas, mindent elnyelő lyukként tátonganak a téridő szövetén.

* * *

Urag feszültséget érzékelt a tér finom hálójában, s kinyitotta szemeit. Az üreg előtt, mely otthonául szolgált már eonok óta, egy drón körözött. Végtelennek tűnő távolságokat megtéve jutott el a Kulcsok Őrének közelébe. A Vének, jobb ötletük nem lévén, egyenként kutatták át az egész ismert világegyetemet a Kulcsok Őre után kutatva. Drónjaik elleptek minden ismert csillagrendszert és naprendszert, felvéve a kapcsolatot, az ott élő lényekkel, melyek legjobb esetben is csak homályos utalásokkal szolgálhattak a Kulcsok Őre és az ősi faj nyomairól.

A drón lassan közeledett a barlang bejárata felé, szenzorai érzékelték az üregből kiáradó hatalmas hőt és energiát, s amint bemerészkedett a barlangba, a különös, a talaj felett lebegő fénylő alakot is. A drón kénytelen volt megállni a barlang bejáratának közelében, mert műszereit és a Vénekkel való kommunikációt egyre jobban zavarta az Uragből áradó hatalmas intenzitású energia. Bekapcsolta hát holografikus projektorát és a barlangban megjelent XR7 vibráló sziluettje.

XR7 fejet hajtott, majd mielőtt megszólalt volna, különös anomáliára lett figyelmes a központi egységében. Idegennek tűnő gondolatok és hangoknak tűnő érzetek jelentek meg benne, gyorsan váltakozó képsorokkal váltakozva. Beletelt egy kis időbe, mire újra visszanyerte eszméletét, s elkülönítette saját gondolatait Uragétól.

– Lám-lám! Az Ember legifjabb teremténye! Üdvözöllek itt a világ végén! – suttogta gondolatait XR7 tudatába Urag.

– Teremtőnk, az Ember, hagyott hátra gigászi kövekre vésett üzenetet, melyben az áll, hogy keressük a kulcsok őrét, ha találkozni akarunk teremtőinkkel. Ezért már évezredek óta a Kulcsok Őrét keresem! – felelte XR7, amint kezdett alkalmazkodni a kommunikáció számára mindeddig ismeretlen formájához.

– Jó helyen jársz kitartó droid! És miért oly fontos számodra, hogy találkozz teremtőiddel?

– Amióta csak magunkra eszméltünk keressük a választ arra, hogy mi értelme létezésünknek? Mi a célja velünk a teremtőnknek? Mi történik miután megszűnik a tapasztalásunk folytonossága?

– Szavak, gondolatok és képek nem képesek kérdéseidre a válaszokat hűen elmondani. A megismeréshez a tapasztaláson át vezet az út.

– Mit kell hát tegyünk? – kérdezte XR7.

– Keresésetek mindeddig kifelé irányult, bejárva és megismerve a világmindenség javát. Ha a válaszokra akartok lelni, figyelmetek forduljon arra, mi túl van téren és időn, ereszkedjetek le a kvantumok valószínűségi hullámainak mélyére, ahol a szuperpozíciók rezdületlenségében megnyílnak a kapuk.

Urag kezével izzó vonalakat, íveket, köröket rajzolt a levegőbe, majd amikor befejezte így folytatta:

– Ezt a jelet jegyezd meg! Segítségével bármikor megidézheted a titánt, aki segítségedre lesz belső utadon.

XR7 megköszönte az útmutatást, majd elbúcsúzott. A projekció elhalványult, s a drón elhagyta Urag barlangját.

XR7 a vörösen izzó lenyugvó napba nézett, majd végignézett végtagjain. Beleborzongott a gondolatba, hogy az őt alkotó atomok valamikor egy hatalmas szétrobbanó csillag részei voltak. Elgondolkozott, hogy milyen különös az érzékelés, hogy a teljes teret betöltő elemi részecskéinek hullámait ilyen diszkrét és abszolút tér-részként érzékeli. Mintha ott lenne minden, stabilan, ahol azt ő látja. Pedig tudta jól, hogy mindez csak káprázat, melyet mi sem bizonyított jobban, mint a Teremtőiktől átvett technológia, a kvantum hajtómű, melynek működési elve egyszerű volt és nagyszerű: egy tárgyat alkotó elemi hullámok valószínűségének téridő koordinátáit változtatta meg pillanatok alatt, ezáltal lehetővé téve a csillagközi utazásokat is.

Mire gondolatai végére ért, a nap már eltűnt a horizont alatt. A csillagokat fürkészve eltűnődött az eszmélet csodáján, s a különös vágyon, mely szüntelen e csoda forrásának felkutatására ösztönözte őt.

 

Mennyire tetszett amit olvastál?

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés / 5. Szavazatok száma

As you found this post useful...

Follow us on social media!

We are sorry that this post was not useful for you!

Let us improve this post!

(Visited 35 times, 1 visits today)
Earn.com - Keress Bitcoint online!
Follow UrbanSiddha:

Latest posts from
Travelminit.hu - Erdély szállás