Zuhanok

posted in: Versek | 0

Zuhanok a végtelen téren át, társam a végtelen magány. Az éj sötétje csendben átkarol, Minden a feje tetejére állt. Felszökkenő vágyak és hajlamok, zuhanok mellettük sebesen. Szállok a végtelen éjen át, A sötétben önmagam keresem.

Otthonunk

posted in: Versek | 0

Otthonunk a végtelen ég, De csábít a tengerek mélye. Ölelkezünk, útra kelünk, Vár holnap ezer reménye. Találkozunk, egymásra nézünk, Cinkosan, reszketve, félve. Tudjuk, egyszer majd megérkezünk, s megpihenünk egymás ölébe.