Mikor önmagam vagyok…

Amikor önmagam vagyok, szétáradok, kiáradok, áramoltatok. Mikor átjár a szeretet.   Pont ott vagyok, ragyogok, csillogok, gondtalankodok. Mikor átjár a szeretet.   Mélyen vagyok, az égben vagyok, a forrásban vagyok. Gyertek, s örvendjetek! Tovább a bejegyzéshez »

Amikor véget ér a harc

A belső harc és vívódás mindannyiunk számára ismerős. Harcolunk a kialakult helyzet ellen, kétségbeesetten kapálózunk, ki akarunk szabadulni a csapdából melyet magunknak teremtettünk. Harcban állunk a külvilággal, versenyzünk, vetélkedünk, győzni akarunk. És harcban... Tovább a bejegyzéshez »

Az aranykapu

Badur egy távoli, kék gázóriás bolygón született, vagy ahogy szülei, a két boszorkány nevezte az eseményt, ott idézték meg szellemét, hogy tanítványuk és társuk legyen. Otthonuk egy, a kavargó fellegek közt lebegő, egekbe... Tovább a bejegyzéshez »

Nyár este

Mindent átszelő csend, néma ragyogás. Nyár este, naplemente, lomha szuszogás.   Megérkeztem. A zöld átölel. S a vén fák karjai magukhoz húznak. Némaság. Fejem fölött a vörös a kékben, rózsaszín dalolás.   Vibrál... Tovább a bejegyzéshez »

A folyton változó személyiség

Személyiségünk folyamatosan változik, ifjúkori és időskori énünk között nem található semmilyen statisztikai korreláció – ezzel az eredménnyel zárult egy 63 éven át tartó kutatás. Ha egy ifjúkori képünkre nézünk valószínű, hogy felfedezünk hasonlóságokat... Tovább a bejegyzéshez »