vándor

Vándor

Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát.   Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem.   Eltűnt a vágy, az akarat, megadom magam a térnek. Tomboló csillagok zápora, egykedvű jóságban érnek.  Bővebben

Így történt

Dühös Istenként jöttem e világra. Tomboltam, toporzékoltam, lángokban állt a mindenség. Idős szülők első züllött fiának, különös kegyként, furcsa ajándéknak, kóborló, örök vándornak.   Jól neveltek, úri gyereknek, kinek semmi se drága, magas hegyek hajlékából néztem le a koszos világra.   Álltam a nagy folyam szélén, nem vonzott az emberekBővebben