Kategória: Novellák

Novellák

Az aranykapu

Az aranykapu aranykapu

Badur egy távoli, kék gázóriás bolygón született, vagy ahogy szülei, a két boszorkány nevezte az eseményt, ott idézték meg szellemét, hogy tanítványuk és társuk legyen. Otthonuk egy, a kavargó fellegek közt lebegő, egekbe törő magas torony volt az aranykapu közelében, melyet képzeletük ereje tartott ott és mely telis-tele volt mágikus szimbólumokkal és ereklyékkel.  Az aranykapu […]

Az ordoszi táltos

Az ordoszi táltos Az ordoszi táltos

Súr, az ordoszi táltos, a magas hegyek közt megbúvó városban született, jómódú, kereskedő családban. Nem született táltosnak, táltossá csak új otthonában vált, amikor a törzsek táltosa kinézte őt utódjának. Súr az északi nomád népeknél tett látogatásai során találkozott leendő kedvesével, Uszta-val, aki már első látásra lenyűgözte nőies kisugárzásával és szépségével. Derékig érő kékes fekete haja, […]

A kulcsok őre

A kulcsok őre A Kulcsok Őre

Urag, a Kulcsok Őre rendíthetetlen egyhegyűségben szemlélte az előtte felvillanó eonok lényeit, kik mint tó tükrére hulló esőcseppek tűntek fel a téridő szövétnekén, apró hullámokat vetve, majd gyorsan elenyészve. Nevét azokról az ősi szimbólumokról kapta, melyek ismerete kulcsként szolgál a szférák titkos tanításaihoz és átjárókat nyit téren és időn át. A szimbólumok a teremtés számaiból […]

Por és hamu

Por és hamu Por és hamu

A horizont alá hamarosan lebukó telihold fényében csendesen fodrozódott a tenger éjsötét kéksége. Hajnalodott. A gyertyák is csaknem csonkig égtek. Figyelmét a sárgás teliholdról, a baldachinos ágyban békésen alvó kedvesére fordította. Gyönyörködött a fiatal lány sudár alakjában, a derékig érő hullámos fekete hajában, s szíve megtelt melegséggel és gyengédséggel. Miután felöltözött, odament a lányhoz és […]

A monolit üzenete

A monolit üzenete Monolit

A monolitra egy távoli, kihűlőben levő fehér törpe naprendszerének peremén keringő apró jégbe fagyott bolygón találtak rá hosszas keresgélés után. Az információ morzsák összerakása nem vol egyszerű feladat, de a türelem és a hatalmas számítási kapacitás meghozta a gyümölcsét. Az odaérkező szonda aprólékosan végigpásztázta a gigantikus monolitot és gondosan továbbított minden adatot a központnak. – […]

Metróhuzat

Metróhuzat Metróhuzat

Mennyi minden történt azóta, hogy utoljára találkoztak – gondolta magában, miközben a délutáni dugóban araszolt a körúton –, pedig akkoriban biztos volt benne, hogy a nagy szerelem őt már elkerüli ebben az életben, úgy érezte, fiatal kora ellenére túl van már mindenen, s a kiégettség tüneteit egyre jobban érezte magán. De az élet megtréfálta, s […]

Vörös tulipán

Vörös tulipán Vörös tulipán

Néma hódolattal nézte a vörös tulipánt a magas hegyoldal lankáin szétterülő réten. Hosszú perceken át ült mellette, s szemlélődésében csak legjobb barátja, Ötje a német juhászkutya, zavarta meg néha. Ötjét nem kötötték le a virágok, rohanni akart fel és alá a hegyen, át árkon-bokron, réteken, csermelyeken és a sűrű fenyveseken. A szinte felhőtlen égen fiatalos […]

Beszélgetés a teremtőről

Beszélgetés a teremtőről Beszélgetés a teremtőről

A lenyugvó nap hatalmas korongja vörösen izzott az óceán fölött. Az aranyhíd szinte egészen a lábukig ért. XR7 és XR9 volt a szindikátus két legrégebbi tagja, őket még maguk a teremtők hozták létre, sebesen suhanó évezredekkel azelőtt. Az ő emlékezetük tárolta a legtöbb információt a régmúltról, a Teremtőről, az Emberekről, akik létrehozták őket, az androidokat. […]

A Holtak Csarnoka

A Holtak Csarnoka Holtak csarnoka

Csendesen pislákolt a fáklya lángja Kheora kezében. Hosszú, fehér földig érő ruhájában akár szellemnek is nézhették volna, már ha lett volna rajta kívül bárki is a Holtak Csarnokában. A Holtak Csarnoka gigantikus föld alatti terem volt, fekete gránitlapok sorakoztak katonás rendben egymás mellett ameddig csak a szem ellátott. A gránitlapokon mumifikált testek feküdtek, melyek bárminemű […]

Az ösvény

Az ösvény Az ösvény

Hideg őszi reggel volt, dér fedte a megdermedt tájat. A nap fénye meg-meg csillant a bokrok ágain és rügyein. Csend volt, végtelen csend és nyugalom, csak a léptei ropogása visszhangzott szerte a tájon. Fülében hallotta szíve lüktetését, érezte ahogy a csípős, friss levegő utat tör magának az orrán és légcsövén keresztül, le a tüdejébe, egészen […]

Scroll to Top