Beszélgetések Budával

Metróhuzat

Mennyi minden történt azóta, hogy utoljára találkoztak – gondolta magában, miközben a délutáni dugóban araszolt a körúton –, pedig akkoriban biztos volt benne, hogy a nagy szerelem őt már elkerüli ebben az életben, úgy érezte, fiatal kora ellenére túl van már mindenen, s a kiégettség tüneteit egyre jobban érezte magán.Bővebben

Az ösvény

Hideg őszi reggel volt, dér fedte a megdermedt tájat. A nap fénye meg-meg csillant a bokrok ágain és rügyein. Csend volt, végtelen csend és nyugalom, csak a léptei ropogása visszhangzott szerte a tájon. Fülében hallotta szíve lüktetését, érezte ahogy a csípős, friss levegő utat tör magának az orrán és légcsövénBővebben

Beszélgetések Budával

Régóta feküdt az ágyon mozdulatlan. Mikor kinyitotta végre a szemét az unokáját pillantotta meg, aki látogatóba jött hozzá. – Szia Nagypapa! Jót aludtál? – kérdezte a kislány. – Nem aludtam drágám, beszélgettem! – És kivel beszélgettél? – Budával. – És miről? – A szeretetről beszélgettünk. A tanítások hiábavalóságáról beszélgettünk. AzBővebben

Boldogság

Ösztönösen keressük a boldogságot és ragaszkodunk hozzá, ha már egyszer elértük, akár csak egy múló pillanatra is. Ha még nem tapasztaltuk meg, akkor is van róla valami homályos elképzelésünk, és vágyakozva, buzgón tevékenykedünk, hogy elérjük. De vajon tudjuk­-e pontosan mit kergetünk? Meg tudjuk­-e határozni, mi az a boldogság? Mi azBővebben

Cseresznyefa virágzás

A cseresznyefa virágzás csak egy hét és már vége is ennek a gyönyörű és varázslatos, illatos és törékeny álomnak. Múló pillanat. Elillanó boldogság. Mély fájdalom járja át a szívemet. Nem, ez nem az elmúlás fájdalma. Ez a nemlétezés, a soha nem is létezés fájdalma. Áldott pillanat. Barátsága szemnek és virágnak.Bővebben