Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát. Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem. Eltűnt a vágy, az akarat, megadom magam a térnek. Tomboló csillagok zápora, egykedvű jóságban érnek. Bővebben
Milyen lenne az életünk, milyen lenne a világ, ha a tisztánlátás birtokunkban lenne, ha úgy látnánk a dolgokat ahogyan azok vannak? Milyen lenne az életünk, ha tisztán látnánk a milliárdnyi tűzből kipattanó szikrát, a tengernyi drámát, a kétségbeesett küzdelmet, melyet a múló idővel folytatunk? Életünk a Lét és nem-LétBővebben
Csendesen pislákolt a fáklya lángja Kheora kezében. Hosszú, fehér földig érő ruhájában akár szellemnek is nézhették volna, már ha lett volna rajta kívül bárki is a Holtak Csarnokában. A Holtak Csarnoka gigantikus föld alatti terem volt, fekete gránitlapok sorakoztak katonás rendben egymás mellett ameddig csak a szem ellátott. A gránitlapokonBővebben
