élet

Vándor

Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát.   Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem.   Eltűnt a vágy, az akarat, megadom magam a térnek. Tomboló csillagok zápora, egykedvű jóságban érnek.  Bővebben

Holtak csarnoka

Csendesen pislákolt a fáklya lángja Kheora kezében. Hosszú, fehér földig érő ruhájában akár szellemnek is nézhették volna, már ha lett volna rajta kívül bárki is a Holtak Csarnokában. A Holtak Csarnoka gigantikus föld alatti terem volt, fekete gránitlapok sorakoztak katonás rendben egymás mellett ameddig csak a szem ellátott. A gránitlapokonBővebben

Mosolyok és könnyek

Mosolyok és könnyek, dallamok, fények, ennyi az élet. Az első lélegzet, az utolsó lehelet, közelegnek az utolsó percek.   Az arcok, a szavak, egy tébolyult álom, szél dala csendül a távoli fákon. Egy mosoly, egy könnycsepp, egy feltépett mély seb. Ennyi az élet.   Tisztul a homály, száraz a száj. EnnyiBővebben

Az élet túl rövid, hogy ne ragadjunk meg minden alkalmat a boldogságra. Túl rövid és értékes, hogy ne a szeretet legyen minden cselekedetünk oka és okozata. S ha talán van bármi értelme, az nem más mint maga az ÉLET. Mely maga az ellentmondás. A mélység és magasság násza. Ahol mindenBővebben