Nincsenek termékek a kosárban.
Versek
Versek
Mikor önmagam vagyok…
2018-09-06
Amikor önmagam vagyok, szétáradok, kiáradok, áramoltatok. Mikor átjár a szeretet. Pont ott vagyok, ragyogok, csillogok, gondtalankodok. Mikor átjár a szeretet. Mélyen vagyok, az égben vagyok, a forrásban vagyok. Gyertek, s örvendjetek!Bővebben
Nyár este
2018-07-14
Mindent átszelő csend, néma ragyogás. Nyár este, naplemente, lomha szuszogás. Megérkeztem. A zöld átölel. S a vén fák karjai magukhoz húznak. Némaság. Fejem fölött a vörös a kékben, rózsaszín dalolás. Vibrál a sötét szürkeség, él a holt és holt aki él. Valahol egy tücsök rázendít. Gondtalan messzeség. Bővebben
Kihunyt csillagok porából
2018-06-28
A gyermekben a haldoklót látva, a vénekben ifjút és gyermeket, a formák végtelen táncában, a vágyat, hogy létre jöjjenek. Kihunyt csillagok porából porhüvelyt alkot a képzelet. Majd ellobban, mint a gyertya lángja, hogy virágport hintsen a kikelet. Gondolatok, mint felhők suhannak, s mint halkan hullámzó tengerek, szélcsendben márBővebben
Vak koldusok
2018-04-23
Mit tennél, ha tudnád, léted holnap véget ér? Hullatnál-e könnyeket a meg nem élt percekért? A szeretetnél ugyan mi lenne fontosabb? Kiket ölelnél meg az utolsó nap alatt? S mit tennél ha tudnád, meg sose születtél? S a halál látomása többé már el nem ér? Mi lenne, ha tudnád,Bővebben
Vándor
2017-12-16
Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát. Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem. Eltűnt a vágy, az akarat, megadom magam a térnek. Tomboló csillagok zápora, egykedvű jóságban érnek. Bővebben
Így történt
2017-11-22
Dühös Istenként jöttem e világra. Tomboltam, toporzékoltam, lángokban állt a mindenség. Idős szülők első züllött fiának, különös kegyként, furcsa ajándéknak, kóborló, örök vándornak. Jól neveltek, úri gyereknek, kinek semmi se drága, magas hegyek hajlékából néztem le a koszos világra. Álltam a nagy folyam szélén, nem vonzott az emberekBővebben
A Perseidák fénye
2017-10-03
Barnuló, száraz levelet sodor a szél, Lágyan simogat a nyárutó fénye. Múltba révedek, s elvakít a Perseidák fénye. Volt mikor mohón vágytam a holnapot, S izgatott a nyár oly sok szép reménye. Szemem a holnapra szegeztem, mit nekem tavasz pompája, éke. Vágyaim mint keselyűk mardossák szívemet, S én megkötve, reszketve,Bővebben