Vándor

posted in: Versek | 0

Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát.   Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem.   Eltűnt a vágy, az akarat, megadom … Continued

Így történt

posted in: Versek | 0

Dühös Istenként jöttem e világra. Tomboltam, toporzékoltam, lángokban állt a mindenség. Idős szülők első züllött fiának, különös kegyként, furcsa ajándéknak, kóborló, örök vándornak.   Jól neveltek, úri gyereknek, kinek semmi se drága, magas hegyek hajlékából néztem le a koszos világra. … Continued

Zuhanok

posted in: Versek | 0

Zuhanok a végtelen téren át, társam a végtelen magány. Az éj sötétje csendben átkarol, Minden a feje tetejére állt. Felszökkenő vágyak és hajlamok, zuhanok mellettük sebesen. Szállok a végtelen éjen át, A sötétben önmagam keresem.

Közöny

posted in: Versek | 0

Bármerre nézel hidegség, közöny, Elmúlt a derű, elmúlt az öröm.   Egymást félrelökve rohannak utána, Egy kis melegségre, egy jó szóra vágyva.   Vakon és kábultan futnak el mellette, Halálos ágyukon gondolnak csak erre.  

Ugyanaz

posted in: Versek | 0

Ugyanaz az erdő, ugyanaz a táj. Ugyanolyan felhő, ugyanolyan nyár.   És mégse az… Ez nem az a föld. Kiszáradt patak, kivágott tölgy.   Az öreg fenyőt a szél marja, tépi. Minden változik, s minden a régi.  

Mosolyok és könnyek

posted in: Versek | 0

Mosolyok és könnyek, dallamok, fények, ennyi az élet. Az első lélegzet, az utolsó lehelet, közelegnek az utolsó percek.   Az arcok, a szavak, egy tébolyult álom, szél dala csendül a távoli fákon. Egy mosoly, egy könnycsepp, a feltépett mély seb. Ennyi … Continued

Otthonunk

posted in: Versek | 0

Otthonunk a végtelen ég, De csábít a tengerek mélye. Ölelkezünk, útra kelünk, Vár holnap ezer reménye. Találkozunk, egymásra nézünk, Cinkosan, reszketve, félve. Tudjuk, egyszer majd megérkezünk, s megpihenünk egymás ölébe.

Eskü

posted in: Versek | 0

Múló idő arcába nevetve, vállt vállnak vetve, egymást átölelve, szövetséget ekképp kössetek, életre-halálra! A létóceán örvényébe taszítva, legyetek egymásnak biztos pont, kőszikla! Szorítsátok egymás kezét, el ne engedjétek! Így várjátok a hajnalt, életre-halálra! Az elmúlás kénköves poklába virágszirmot hintsetek, utódokat … Continued

Nyalka és a csokibolt

posted in: Versek | 0

Történt egyszer, réges-régen, csokibolt nyílt a környéken. Odajártak ifjak s vének, nyalánkságot ott vevének. S annak aki könnyen csábul, kóstoló is járt busásul. Nyalka mikor arra jára, tátva marad szeme, szája. Ízlelgeti, kóstolgatja, ugyan miből vigyen haza? Mire nehéz döntést hozna, meg … Continued

1 2