Mikor önmagam vagyok…

posted in: Versek | 0

Amikor önmagam vagyok, szétáradok, kiáradok, áramoltatok. Mikor átjár a szeretet.   Pont ott vagyok, ragyogok, csillogok, gondtalankodok. Mikor átjár a szeretet.   Mélyen vagyok, az égben vagyok, a forrásban vagyok. Gyertek, s örvendjetek!

Nyár este

posted in: Versek | 0

Mindent átszelő csend, néma ragyogás. Nyár este, naplemente, lomha szuszogás.   Megérkeztem. A zöld átölel. S a vén fák karjai magukhoz húznak. Némaság. Fejem fölött a vörös a kékben, rózsaszín dalolás.   Vibrál a sötét szürkeség, él a holt és … Continued

Középút

posted in: Versek | 0

A középút, Ég és Föld határa, állati ösztön, isteni szikra. Lét és Nemlét egymásba folyása. A középút a szeretet, a szív világa. A jelen villanása. Napnak, Holdnak násza. A középút két nem, két kar, két láb. A középút Te magad … Continued

Vándor

posted in: Versek | 0

Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát.   Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem.   Eltűnt a vágy, az akarat, megadom … Continued

Így történt

posted in: Versek | 0

Dühös Istenként jöttem e világra. Tomboltam, toporzékoltam, lángokban állt a mindenség. Idős szülők első züllött fiának, különös kegyként, furcsa ajándéknak, kóborló, örök vándornak.   Jól neveltek, úri gyereknek, kinek semmi se drága, magas hegyek hajlékából néztem le a koszos világra. … Continued

Zuhanok

posted in: Versek | 0

Zuhanok a végtelen téren át, társam a végtelen magány. Az éj sötétje csendben átkarol, Minden a feje tetejére állt. Felszökkenő vágyak és hajlamok, zuhanok mellettük sebesen. Szállok a végtelen éjen át, A sötétben önmagam keresem.

Közöny

posted in: Versek | 0

Bármerre nézel hidegség, közöny, Elmúlt a derű, elmúlt az öröm.   Egymást félrelökve rohannak utána, Egy kis melegségre, egy jó szóra vágyva.   Vakon és kábultan futnak el mellette, Halálos ágyukon gondolnak csak erre.