Középút

posted in: Versek | 0

A középút, Ég és Föld határa, állati ösztön, isteni szikra. Lét és Nemlét egymásba folyása. A középút a szeretet, a szív világa. A jelen villanása. Napnak, Holdnak násza. A középút két nem, két kar, két láb. A középút Te magad … Tovább a teljes bejegyzéshez »

Így történt

posted in: Versek | 0

Dühös Istenként jöttem e világra. Tomboltam, toporzékoltam, lángokban állt a mindenség. Idős szülők első züllött fiának, különös kegyként, furcsa ajándéknak, kóborló, örök vándornak.   Jól neveltek, úri gyereknek, kinek semmi se drága, magas hegyek hajlékából néztem le a koszos világra. … Tovább a teljes bejegyzéshez »

Zuhanok

posted in: Versek | 0

Zuhanok a végtelen téren át, társam a végtelen magány. Az éj sötétje csendben átkarol, Minden a feje tetejére állt. Felszökkenő vágyak és hajlamok, zuhanok mellettük sebesen. Szállok a végtelen éjen át, A sötétben önmagam keresem.

Közöny

posted in: Versek | 0

Bármerre nézel hidegség, közöny, Elmúlt a derű, elmúlt az öröm.   Egymást félrelökve rohannak utána, Egy kis melegségre, egy jó szóra vágyva.   Vakon és kábultan futnak el mellette, Halálos ágyukon gondolnak csak erre.  

Ugyanaz

posted in: Versek | 0

Ugyanaz az erdő, ugyanaz a táj. Ugyanolyan felhő, ugyanolyan nyár.   És mégse az… Ez nem az a föld. Kiszáradt patak, kivágott tölgy.   Az öreg fenyőt a szél marja, tépi. Minden változik, s minden a régi.  

Otthonunk

posted in: Versek | 0

Otthonunk a végtelen ég, De csábít a tengerek mélye. Ölelkezünk, útra kelünk, Vár holnap ezer reménye. Találkozunk, egymásra nézünk, Cinkosan, reszketve, félve. Tudjuk, egyszer majd megérkezünk, s megpihenünk egymás ölébe.