Az élet túl rövid, hogy ne ragadjunk meg minden alkalmat a boldogságra. Túl rövid és értékes, hogy ne a szeretet legyen minden cselekedetünk oka és okozata.
S ha talán van bármi értelme, az nem más mint maga az ÉLET. Mely maga az ellentmondás. A mélység és magasság násza. Ahol minden egyes csúcs utat nyit a még nagyobb felé. Ahol minden válasz új kérdést vet fel. Az íze keserédes. A szivárvány száz színében játszik. Örök hullámzás. Örök ritmus. Örök szimfónia. S e zene ritmusára váltják egymást korok és korszakok. S egyszer talán, a milliárd élet apró mozaikjából összeáll a Nagy Mű.
Boldog vagyok, hogy játszhatok ebben a tragikomédiában. S bármily szerepet akasszon is rám a sors, nem felejtem el ki vagyok, s megpróbálok Ember maradni.
Hozzászólások nem engedélyezettek, de a trackbacks és a ping elérhető.