Nyár este

Mindent átszelő csend, néma ragyogás.

Nyár este, naplemente, lomha szuszogás.

Megérkeztem. A zöld átölel.

S a vén fák karjai magukhoz húznak.

Némaság.

Fejem fölött a vörös a kékben, rózsaszín dalolás.

Vibrál a sötét szürkeség, él a holt és holt aki él.

Valahol egy tücsök rázendít.

Gondtalan messzeség.