Zuhanok

posted in: Versek | 0

Zuhanok a végtelen téren át, társam a végtelen magány. Az éj sötétje csendben átkarol, Minden a feje tetejére állt. Felszökkenő vágyak és hajlamok, zuhanok mellettük sebesen. Szállok a végtelen éjen át, A sötétben önmagam keresem.