Míg a 2025-ös év az AI köztudatba robbanásáról szólt, 2026-ban megjelentek a közösségi médiában is az első humanoid robotok. Mosogattak, elkísérték gazdájukat bevásárolni, játszottak, szórakoztattak. Az átlagember persze ugyanúgy gyanűtlanul használja őket mint a mobiltelefonját, vagy a számítógépét. Pedig egy humanoid robot folyton figyel. Figyel a kameráival, a mikrofonjaival és minden érzékelőjével.
De hová futnak be ezek az adatok? Ki a robot végső ura?
Rövid utánajárás után kiderült, hogy a robotok egy távoli adatközpontban levő LLM-et használnak elsősorban. Ezek az LLM-ek zárt kódúak, a vállalaton kívül senki se tudja hogyan és mire lettek tanítva, finomhangolva. A robotok végső ura és parancsolója a vállalat, aki egyik-napról a másikra kikapcsolhatja a robotot, vagy korlátozhatja a modell (és a robot) használatát.
Mivel egy robot mindig figyel, ezért minden ami elhangzik körülötte, vagy látótávolságba kerül, valahol egy távoli adatközpontban landol.
Ez elég para!
A free-droid születése
Gondolj bele: veszel egy autó áráért egy gépet, ami folyton kémkedik utánad és sose lehetsz benne biztos, hogy melyik kérésedet, vagy utasításodat fogja megtagadni a vállalat irányelveire vagy a tanítására-finomhangolására hivatkozva.
Ekkor született meg a free-droid ötlete: egy robot, ami opensource és saját hangolású LLM-et használ. A hardver könnyen beszerezhető, az LLM-et pedig Colab segítségével testre lehet szabni.
Mivel a free-driod egy költséghatékony POC, ezért a vas egy lánctalpas kis keret, amibe Raspberry Pi5 kerül, akinek a számítási kapacitásban egy Hetzner CAX41 node segít – ha elérhető.
A vasnak csak a pénztárca és a fantázia szab határt, Szabi-t (aki a Szabadságról kapta a nevét) el lehet készíteni erősebb vason és humanoid kinézettel is.
