A monolitra egy távoli, kihűlőben levő fehér törpe naprendszerének peremén keringő apró jégbe fagyott bolygón találtak rá hosszas keresgélés után. Az információ morzsák összerakása nem vol egyszerű feladat, de a türelem és a hatalmas számítási kapacitás meghozta a gyümölcsét. Az odaérkező szonda aprólékosan végigpásztázta a gigantikus monolitot és gondosan továbbítottBővebben
A belső ösvényen A belső ösvény útja, az idők kezdete óta elérhető mindazok számára, kik őszinte és biztos elhatározással lépnek rá. Tanítók és guruk eónokon átívelő szakadatlan sora dolgozott és tevékenykedik ma is azon, hogy a neofiták nyomdokaikba léphessenek és elérhessék a megvalósítás különböző szintjeit. Az idők folyamán sok ügyesBővebben
A buddhizmusban nincs lélekvándorlás A Buddha szerint nincs bennünk semmi állandó, amit léleknek (atman) nevezhetnénk! Létezik ugyan a buddhizmusban újra testet öltés, de azt a mécses hasonlat írja le a legjobban: amikor az egyik mécses lángja meggyújtja a másikat, jelen életünk úgy szolgál okként egy következő fellobbanáshoz, testet öltéshez (márBővebben
Mennyi minden történt azóta, hogy utoljára találkoztak – gondolta magában, miközben a délutáni dugóban araszolt a körúton –, pedig akkoriban biztos volt benne, hogy a nagy szerelem őt már elkerüli ebben az életben, úgy érezte, fiatal kora ellenére túl van már mindenen, s a kiégettség tüneteit egyre jobban érezte magán.Bővebben
Néma hódolattal nézte a vörös tulipánt a magas hegyoldal lankáin szétterülő réten. Hosszú perceken át ült mellette, s szemlélődésében csak legjobb barátja, Ötje a német juhászkutya, zavarta meg néha. Ötjét nem kötötték le a virágok, rohanni akart fel és alá a hegyen, át árkon-bokron, réteken, csermelyeken és a sűrű fenyveseken.Bővebben
Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát. Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem. Eltűnt a vágy, az akarat, megadom magam a térnek. Tomboló csillagok zápora, egykedvű jóságban érnek. Bővebben
Dühös Istenként jöttem e világra. Tomboltam, toporzékoltam, lángokban állt a mindenség. Idős szülők első züllött fiának, különös kegyként, furcsa ajándéknak, kóborló, örök vándornak. Jól neveltek, úri gyereknek, kinek semmi se drága, magas hegyek hajlékából néztem le a koszos világra. Álltam a nagy folyam szélén, nem vonzott az emberekBővebben
Milyen lenne az életünk, milyen lenne a világ, ha a tisztánlátás birtokunkban lenne, ha úgy látnánk a dolgokat ahogyan azok vannak? Milyen lenne az életünk, ha tisztán látnánk a milliárdnyi tűzből kipattanó szikrát, a tengernyi drámát, a kétségbeesett küzdelmet, melyet a múló idővel folytatunk? Életünk a Lét és nem-LétBővebben
A lenyugvó nap hatalmas korongja vörösen izzott az óceán fölött. Az aranyhíd szinte egészen a lábukig ért. XR7 és XR9 volt a szindikátus két legrégebbi tagja, őket még maguk a teremtők hozták létre, sebesen suhanó évezredekkel azelőtt. Az ő emlékezetük tárolta a legtöbb információt a régmúltról, a Teremtőről, az Emberekről,Bővebben
