Írottkőtől Istenhegyig, csavarodik, tekeredik, Ébredj fel őseink Istene. Karapátok az ő feje, tűzokádók legősibbje, Ébredj fel őseink Istene. Sárkány-erő ébredj, gyere. Íjfeszítők ős-istene. Ébredj fel őseink Istene. Nyútozkodj és rázd meg magad, tépjed szét a láncaidat. Ébredj fel őseink Istene. Andáink és vérrokonok, szövetségbe most forrjatok. Ébredj fel őseink Istene.Bővebben
Szabad vagyok, szabadnak születtem, de éhes keselyűk köröznek felettem. Láncra vert kutyák csaholnak, ugatnak, jóllakott gazdáik lába közzé bújnak. Szabad vagyok, szabadnak születtem, végtelen kék égen vándorolni jöttem. Illatos rózsákat megcsodálva élni, tenger hullámain táncolni, nevetni. Szabad vagyok, szabadnak születtem, leomlott falak és lángtenger mögöttem. Ördögök, istenek, boldogok gyűljetek, legyenBővebben
Amikor önmagam vagyok, szétáradok, kiáradok, áramoltatok. Mikor átjár a szeretet. Pont ott vagyok, ragyogok, csillogok, gondtalankodok. Mikor átjár a szeretet. Mélyen vagyok, az égben vagyok, a forrásban vagyok. Gyertek, s örvendjetek!Bővebben
Mindent átszelő csend, néma ragyogás. Nyár este, naplemente, lomha szuszogás. Megérkeztem. A zöld átölel. S a vén fák karjai magukhoz húznak. Némaság. Fejem fölött a vörös a kékben, rózsaszín dalolás. Vibrál a sötét szürkeség, él a holt és holt aki él. Valahol egy tücsök rázendít. Gondtalan messzeség. Bővebben
A gyermekben a haldoklót látva, a vénekben ifjút és gyermeket, a formák végtelen táncában, a vágyat, hogy létre jöjjenek. Kihunyt csillagok porából porhüvelyt alkot a képzelet. Majd ellobban, mint a gyertya lángja, hogy virágport hintsen a kikelet. Gondolatok, mint felhők suhannak, s mint halkan hullámzó tengerek, szélcsendben márBővebben
Mit tennél, ha tudnád, léted holnap véget ér? Hullatnál-e könnyeket a meg nem élt percekért? A szeretetnél ugyan mi lenne fontosabb? Kiket ölelnél meg az utolsó nap alatt? S mit tennél ha tudnád, meg sose születtél? S a halál látomása többé már el nem ér? Mi lenne, ha tudnád,Bővebben
Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát. Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem. Eltűnt a vágy, az akarat, megadom magam a térnek. Tomboló csillagok zápora, egykedvű jóságban érnek. Bővebben
Dühös Istenként jöttem e világra. Tomboltam, toporzékoltam, lángokban állt a mindenség. Idős szülők első züllött fiának, különös kegyként, furcsa ajándéknak, kóborló, örök vándornak. Jól neveltek, úri gyereknek, kinek semmi se drága, magas hegyek hajlékából néztem le a koszos világra. Álltam a nagy folyam szélén, nem vonzott az emberekBővebben
