Amikor önmagam vagyok, szétáradok, kiáradok, áramoltatok. Mikor átjár a szeretet. Pont ott vagyok, ragyogok, csillogok, gondtalankodok. Mikor átjár a szeretet. Mélyen vagyok, az égben vagyok, a forrásban vagyok. Gyertek, s örvendjetek!Bővebben
Mit tennél, ha tudnád, léted holnap véget ér? Hullatnál-e könnyeket a meg nem élt percekért? A szeretetnél ugyan mi lenne fontosabb? Kiket ölelnél meg az utolsó nap alatt? S mit tennél ha tudnád, meg sose születtél? S a halál látomása többé már el nem ér? Mi lenne, ha tudnád,Bővebben
Már a kisgyermek hamar megtanulja felismerni a számára kellemes és kellemetlen érzeteket. Nagyobb korunkban, igyekszünk a társadalom és az adott kultúra által diktált jó életet kialakítani: modern világunkban ez a jómód, siker, elismerés, rang, kényelem, egészség és fittség hajszolását jelenti. Ha sikerül elérni céljainkat, álmainkat úgy véljük ez a sajátBővebben
Milyen lenne az életünk, milyen lenne a világ, ha a tisztánlátás birtokunkban lenne, ha úgy látnánk a dolgokat ahogyan azok vannak? Milyen lenne az életünk, ha tisztán látnánk a milliárdnyi tűzből kipattanó szikrát, a tengernyi drámát, a kétségbeesett küzdelmet, melyet a múló idővel folytatunk? Életünk a Lét és nem-LétBővebben
Régóta feküdt az ágyon mozdulatlan. Mikor kinyitotta végre a szemét az unokáját pillantotta meg, aki látogatóba jött hozzá. – Szia Nagypapa! Jót aludtál? – kérdezte a kislány. – Nem aludtam drágám, beszélgettem! – És kivel beszélgettél? – Budával. – És miről? – A szeretetről beszélgettünk. A tanítások hiábavalóságáról beszélgettünk. AzBővebben
Diablo-t forróság, pokoli forróság vette körül. Lávafolyamok hömpölyögtek, és örvénylettek amerre csak a szem ellátott. Minden porcikáját átjárta ez a hőség. Élvezte ezt a forróságot, erőt adott neki és hatalmat. Bármit megtehetett, bármire képesnek érezte magát. Mindent felemésztő tűz, ez volt az otthona, menedéke. Mindent elemésztő harag, ez volt mindenBővebben
Csábít a távoli végtelen, de szívemben rettegés, félelem. A víz tükrében meglátom arcomat, ki élhet e rengeteg ál-arc alatt? Ál-arcaim mint hagymahéjt tépkedem, keserű könny marja két szemem. Várom hogy meglássam azt akit, félelmem elnyom és eltaszít. Fény lobban és tízezer harsona, kürtöli fülembe, ostoba! Virágos rét, gyengéd gyötrelem, násztáncátBővebben