Végtelen vizek felett

posted in: Versek | 0

Végtelen vizek felettA végtelen vizek felett, betöltve az időt s teret,

fehér ködként szétterülve, őstengerben megfürödve,

csupa öröm, csupa kellem, fürödtek a fénytengerben.

 

Csicseregve, duruzsolva, boldogságtól sóhajtozva,

egymást fénnyel átölelve, végtelenből végtelenbe,

gondolatnak sólyomszárnyán, szökkentek nagy szerelembe.

 

Alattuk az ősi tenger, telve vággyal, félelemmel,

egyre csábít lent a mélység, feneketlen mély sötétség,

“mi lenne ha együtt, játszva, merülnénk az éjszakába?”.

 

Ős-Atyácskát megidézik, hol a forrás fénye fénylik,

kérlelik őt esdekelve, merülni ős tengerekbe,

hol a fényük már csak szikra, Ős-Atyácska rábólinta.

 

Hullám sírban elmerülnek, a sötétben egyre lejjebb,

csillagfényük gyertya lángja, merülnek az éjszakába,

egymást végleg elveszítve, öntudatlan révületbe.

Mennyire tetszett amit olvastál?

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés / 5. Szavazatok száma

As you found this post useful...

Follow us on social media!

We are sorry that this post was not useful for you!

Let us improve this post!

(Visited 12 times, 1 visits today)
Earn.com - Keress Bitcoint online!
Follow UrbanSiddha:

Latest posts from
Travelminit.hu - Erdély szállás