Versek

Nyár este

Nyár este Nyár este

Mindent átszelő csend, néma ragyogás. Nyár este, naplemente, lomha szuszogás.   Megérkeztem. A zöld átölel. S a vén fák karjai magukhoz húznak. Némaság. Fejem fölött a vörös a kékben, rózsaszín dalolás.   Vibrál a sötét szürkeség, él a holt és holt aki él. Valahol egy tücsök rázendít. Gondtalan messzeség.  

Kihunyt csillagok porából

Kihunyt csillagok porából Kihunyt csillagok porából

A gyermekben a haldoklót látva, a vénekben ifjút és gyermeket, a formák végtelen táncában, a vágyat, hogy létre jöjjenek.   Kihunyt csillagok porából porhüvelyt alkot a képzelet. Majd ellobban, mint a gyertya lángja, hogy virágport hintsen a kikelet.   Gondolatok, mint felhők suhannak, s mint halkan hullámzó tengerek, szélcsendben már nem fodrozódnak, s látni hagyják […]

Vak koldusok

Vak koldusok Vak koldusok

Mit tennél, ha tudnád, léted holnap véget ér? Hullatnál-e könnyeket a meg nem élt percekért? A szeretetnél ugyan mi lenne fontosabb? Kiket ölelnél meg az utolsó nap alatt?   S mit tennél ha tudnád, meg sose születtél? S a halál látomása többé már el nem ér? Mi lenne, ha tudnád, hogy te vagy a végtelen? […]

Középút

Középút Középút

A középút, Ég és Föld határa, állati ösztön, isteni szikra. Lét és Nemlét egymásba folyása. A középút a szeretet, a szív világa. A jelen villanása. Napnak, Holdnak násza. A középút két nem, két kar, két láb. A középút Te magad vagy, ha láttál már csodát!    

Vándor

Vándor Vándor

Vándorlok időn és téren át, hordozom szívemben a csodát. Apa vagyok és anya, méhemben érzem az élet ritmusát.   Letűnt eonok ezrein át, magamat egyre csak keresem. Milyenségem semmivé lett, kérdéseim mind elfeledem.   Eltűnt a vágy, az akarat, megadom magam a térnek. Tomboló csillagok zápora, egykedvű jóságban érnek.   Láttam a múltat, a holnapot, […]

Így történt

Így történt Így történt

Dühös Istenként jöttem e világra. Tomboltam, toporzékoltam, lángokban állt a mindenség. Idős szülők első züllött fiának, különös kegyként, furcsa ajándéknak, kóborló, örök vándornak.   Jól neveltek, úri gyereknek, kinek semmi se drága, magas hegyek hajlékából néztem le a koszos világra.   Álltam a nagy folyam szélén, nem vonzott az emberek világa, üres volt minden és […]

Zuhanok

Zuhanok Zuhanok

Zuhanok a végtelen téren át, társam a végtelen magány. Az éj sötétje csendben átkarol, Minden a feje tetejére állt. Felszökkenő vágyak és hajlamok, zuhanok mellettük sebesen. Szállok a végtelen éjen át, A sötétben önmagam keresem.

A Perseidák fénye

A Perseidák fénye Perseidák fénye

Barnuló, száraz levelet sodor a szél, Lágyan simogat a nyárutó fénye. Múltba révedek, s elvakít a Perseidák fénye. Volt mikor mohón vágytam a holnapot, S izgatott a nyár oly sok szép reménye. Szemem a holnapra szegeztem, mit nekem tavasz pompája, éke. Vágyaim mint keselyűk mardossák szívemet, S én megkötve, reszketve, félve. Hová rohansz te múló […]

Scroll to Top