Kategória: Versek

Versek

Közöny

Közöny Közöny

Bármerre nézel hidegség, közöny, Elmúlt a derű, elmúlt az öröm.   Egymást félrelökve rohannak utána, Egy kis melegségre, egy jó szóra vágyva.   Vakon és kábultan futnak el mellette, Halálos ágyukon gondolnak csak erre.  

Ugyanaz

Ugyanaz Minden változik

Ugyanaz az erdő, ugyanaz a táj. Ugyanolyan felhő, ugyanolyan nyár.   És mégse az… Ez nem az a föld. Kiszáradt patak, kivágott tölgy.   Az öreg fenyőt a szél marja, tépi. Minden változik, s minden a régi.  

Mosolyok és könnyek

Mosolyok és könnyek Mosolyok és könnyek

Mosolyok és könnyek, dallamok, fények, ennyi az élet. Az első lélegzet, az utolsó lehelet, közelegnek az utolsó percek.   Az arcok, a szavak, egy tébolyult álom, szél dala csendül a távoli fákon. Egy mosoly, egy könnycsepp, egy feltépett mély seb. Ennyi az élet.   Tisztul a homály, száraz a száj. Ennyi az élet. Tegnap volt az […]

Otthonunk

Otthonunk Otthonunk

Otthonunk a végtelen ég, De csábít a tengerek mélye. Ölelkezünk, útra kelünk, Vár holnap ezer reménye. Találkozunk, egymásra nézünk, Cinkosan, reszketve, félve. Tudjuk, egyszer majd megérkezünk, s megpihenünk egymás ölébe.

Eskü

Eskü Eskü

Múló idő arcába nevetve, vállt vállnak vetve, egymást átölelve, szövetséget ekképp kössetek, életre-halálra! A létóceán örvényébe taszítva, legyetek egymásnak biztos pont, kőszikla! Szorítsátok egymás kezét, el ne engedjétek! Így várjátok a hajnalt, életre-halálra! Az elmúlás kénköves poklába virágszirmot hintsetek, utódokat nemzzetek! Legyen ki a fejfátoknál hálás szívvel állva, emlékezzen rá, hogy esküt tettetek: életre-halálra!

Nyalka és a csokibolt

Nyalka és a csokibolt Nyalka és a csokibolt

Történt egyszer, réges-régen, csokibolt nyílt a környéken. Odajártak ifjak s vének, nyalánkságot ott vevének. S annak aki könnyen csábul, kóstoló is járt busásul. Nyalka mikor arra jára, tátva marad szeme, szája. Ízlelgeti, kóstolgatja, ugyan miből vigyen haza? Mire nehéz döntést hozna, meg is telik a pocakja. Ígéri, hogy jő majd másnap, de sikerül -e úgy mint másnak? […]

Aki én vagyok

Aki én vagyok Aki én vagyok

Csábít a távoli végtelen, de szívemben rettegés, félelem. A víz tükrében meglátom arcomat, ki élhet e rengeteg ál-arc alatt? Ál-arcaim mint hagymahéjt tépkedem, keserű könny marja két szemem. Várom hogy meglássam azt akit, félelmem elnyom és eltaszít. Fény lobban és tízezer harsona, kürtöli fülembe, ostoba! Virágos rét, gyengéd gyötrelem, násztáncát járja a végtelen. S millió […]

Végtelen vizek felett

Végtelen vizek felett Végtelen vizek felett

A végtelen vizek felett, betöltve az időt s teret, fehér ködként szétterülve, őstengerben megfürödve, csupa öröm, csupa kellem, fürödtek a fénytengerben.   Csicseregve, duruzsolva, boldogságtól sóhajtozva, egymást fénnyel átölelve, végtelenből végtelenbe, gondolatnak sólyomszárnyán, szökkentek nagy szerelembe.   Alattuk az ősi tenger, telve vággyal, félelemmel, egyre csábít lent a mélység, feneketlen mély sötétség, “mi lenne ha együtt, játszva, […]

Scroll to Top