Réges-régen, egy távoli azúrkék bolygón, magasan a felhők felett, hol örökké ragyogott a nap és a csillagok, élt egy egy meseszép istennő, tökéletes szépségének nem volt párja sehol az univerzumban. Arahnénak hívták, mert gyémánt cseppből született, apja a ragyogó nap volt, anyja a végtelen ég. Születése után, mikor először feleszmélt,Bővebben
A Beszélgetések Budával, a Belső ösvényen szerzett tapasztalatokat foglalja össze esszék, novellák formájában. A történetek egy része kitalált, míg másokat a valóság ihlette, de mindegyik hátterében megtalálható a mélyről jövő belső tapasztalás intenzív élménye. Gondolatébresztő mindazoknak, akik érzik, hogy valami nincs rendjén a modern világgal, de nem tudják még érzéseiketBővebben
Múló idő arcába nevetve, vállt vállnak vetve, egymást átölelve, szövetséget ekképp kössetek, életre-halálra! A létóceán örvényébe taszítva, legyetek egymásnak biztos pont, kőszikla! Szorítsátok egymás kezét, el ne engedjétek! Így várjátok a hajnalt, életre-halálra! Az elmúlás kénköves poklába virágszirmot hintsetek, utódokat nemzzetek! Legyen ki a fejfátoknál hálás szívvel állva, emlékezzen rá,Bővebben
Történt egyszer, réges-régen, csokibolt nyílt a környéken. Odajártak ifjak s vének, nyalánkságot ott vevének. S annak aki könnyen csábul, kóstoló is járt busásul. Nyalka mikor arra jára, tátva marad szeme, szája. Ízlelgeti, kóstolgatja, ugyan miből vigyen haza? Mire nehéz döntést hozna, meg is telik a pocakja. Ígéri, hogy jő majd másnap, deBővebben
Csábít a távoli végtelen, de szívemben rettegés, félelem. A víz tükrében meglátom arcomat, ki élhet e rengeteg ál-arc alatt? Ál-arcaim mint hagymahéjt tépkedem, keserű könny marja két szemem. Várom hogy meglássam azt akit, félelmem elnyom és eltaszít. Fény lobban és tízezer harsona, kürtöli fülembe, ostoba! Virágos rét, gyengéd gyötrelem, násztáncátBővebben
Sokáig mélyen él bennünk a hit, hogy mások vagyunk, különbek, vagy rosszabbak mint mindenki más. Magányunkat magas falakkal zárja körbe a meg nem értettség. Mélyen belül fáj, hogy nem értenek meg és mi sem értünk meg másokat. Még a legszebb pillanatokat is beárnyékolja egy szürke felhő, a bennünk kavargó ezernyiBővebben
